Kedves dozmati Lakosok!
Fogadják szeretettel Molnár Péter beszámolóját, összegzését a III. Tűzugrás Fesztiválró:
"Szentiváni varázslat, a regösök falujában…Amikor bő 10 esztendeje Dozmatra költöztünk, még nem tudtuk – csak sejtettük – hogy különleges helyen vetjük meg a lábunkat. Megküzdöttünk a négy évtized óta lakatlan portáért, ahová próbáltuk újra becsempészni az élet jeleit. A falubeliek fogadtatása elragadó volt: az öregasszonyok az épülő ház előtt elsétálva nap mint nap biztattak bennünket, a „kisutca” gyermekei játszani hívták a mi csemetéinket, a szomszédok pedig ki-kilesték, mivel tudnak segíteni a rendteremtésben. Az új otthonunkban eltöltött első éjszaka után aztán egy vödör barack várt minket a tornácunkon...(kerítésünk még nem volt)
Dozmatot a néprajztudomány is megbecsülten jegyzi – 1899-ben különleges regösének vésődött itt a viaszhenger palástjába!
Örömmel vetettük hát bele magunkat a falu közösségi életébe, s tettünk hozzá olyan tartalmakat, amelyeket hozzáértésünk és a lelkünk diktált. Családunk jó szívvel perdült táncra egy-egy eseményen, örömmel hívtuk táncos és zenész barátainkat is a dozmati rendezvények programjának gazdagítására, jómagam alázattal fogadtam a hajdani regösök örököseinek megszólítását, s a Dozmati Értéktárat életre keltve egyre jobban belemélyedtünk a település múltjába, hagyományaiba. Közben előkerült egy 80 esztendős fénykép a lakóhelyünk elődjéről – amely abból a perspektívából megtévesztő hasonlóságot mutatott újonnan épített házunkkal, s kiderült, hogy a pünkösdölést 1952-ben a „mi udvarunkon” gyűjtötte Kerényi Imre! Nincsenek véletlenek…
Három esztendeje pedig elhatároztuk magunkat, hogy olyan eseménnyel ajándékozzuk meg a falu lakóit, ahol – amellett, hogy felhőtlenül szórakozhatnak – a legjobb minőségben élvezhetik a hagyományos magyar kultúrát. 2022-ben az I.
Dozmati Tűzugrás Fesztivál bebizonyította, hogy érdemes egy szűk 300 lelkes településen nagyot álmodni! A falu lakói érdeklődéssel hallgatták a kiválóbbnál kiválóbb népzenészek koncertjeit, vettek részt a közösségi programokban, s álltak be a táncba a máglya körül – hogy aztán a régi szokást megidézve, a tűz tisztító varázserejébe vetett hittel átugorják azt. A helyi férfiak önzetlen lelkesedéssel segítettek az előkészületekben, az asszonyok pedig bőségesen terítették a „dozmatiak asztalát”. Külön köszönet illeti szervezőtársainkat:
Csilla Bingerné Sőre-t,
Márton Berta-t és Róka Andrást – az Értéktár Bizottság tagjait, akikkel minden részletkérdést megoszthattunk és mindenben a segítségünkre voltak.
Az elmúlt hétvégén nagyszerű érzés volt harmadszor is látni, hogy az Árpád-kori templomunkban és dombjának tövében, a Muzsla-forrásnál micsoda hangulatot teremt az autentikus népzene, s a falu lakóit és a Dozmatra látogatókat milyen élményekkel tölti el egy emberi léptékű, a természet ölelésében megrendezett fesztivál! S ahogyan a fellépő muzsikusok – a
Tükrös Zenekar, a
Bokros Trió és a
Kanizsa Csillagai nagyvilág koncertszínpadait megjárt tagjai, vagy éppen a
Sarjú Banda ifjú tehetségei – lelkendeztek az őket körülvevő atmoszféráról, végképp meghatott bennünket.
Valóban különleges hely… Csak sajnálni tudjuk, hogy néhányakban kétségeket ébreszt, feszültséget gerjeszt, irigységet támaszt a kezdeményezésünk. Kár volna ezekért az élményekért, ezekért a hangulatokért! 2024-ben megélhettük – talán utoljára…"
