Számos ország jelentős előrelépést ért el a természeti erőforrások fenntarthatóbb felhasználásában az elmúlt évekeben, érdemben csökkentve az egységnyi GDP megtermelése során légkörbe jutó szennyező anyagok mennyiségét. A folyamat ezzel együtt túlságosan lassú, és amennyiben az importált termékek és szolgáltatások előállítása során külföldön megvalósult emissziót is számításba vesszük, az összkép már kevésbé kedvező - derül ki az OECD adataiból. A szervezet "zöld növekedési jelentése" szerint míg a szén-dioxid-kibocsátást vagy az adóbevételeken belül a környezetvédelem arányát tekintve Magyarország teljesítménye a jobbak között van, a lakosság kis méretű szálló porszennyezésnek való kitettsége továbbra is az egyik legsúlyosabb Európában.

A tanulmány Magyarország teljesítményét több tényező alapján külön is vizsgálja. A szén-dioxid-kibocsátás alakulását illetően Magyarország mutatói viszonylag jók. A megtermelt GDP/kibocsátott szén-dioxid mutatót tekintve, vagyis az úgynevezett karbon-termelékenység kis megszakításokkal szinte folyamatosan emelkedett 1990 óta és megközelítette az OECD átlagát. Magyarán, egységnyi GDP-t egyre kisebb szén-dioxid-kibocsátás mellett teljesítettük. Az importált javakat és szolgáltatásokat is figyelembe véve az ország egy főre jutó szén-dioxid-kibocsátása mintegy fele az OECD átlagának.

Más tekintetben azonban kevésbé kedvező a helyzet. Az egyik legaggasztóbb helyzetben a szálló por szennyezettség tekintetében van Magyarország. Az OECD a népesség 2,5 mikron és annál kisebb átmérőjű porszennyezettségnek való kitettségét vizsgálta - ezen mérettartományban a szálló por már alig ürül ki a tüdőből, ezért különösen káros.

A WHO irányelve éves átlagban 10 mikrogramm/köbméternél, 24 órás kitettséget tekintve pedig 25 mikrogramm/köbméternél jelölte ki a határt. Miután azonban a kis méretű szálló por már rendkívül alacsony koncentrációban is negatív egészségügyi hatásokkal járhat, ezért a WHO nem határozott meg küszöbértéket, csak úgynevezett ajánlásokat jelölt ki.